Keleti Andi ugyan már nem versenyez aktívan, viszont sikeresen működteti tánciskoláját, ami érthető, hiszen egy táncbajnok élete mindig a tánc körül forog. Aktív, pörgős életmódjában pár dolog komolyan akadályozta: a rossz látása és az emiatt felírt szemüveg keresgetésével járó kellemetlenségek. De ennek vége. Ma már 160%-os a látása, a lézeres szemműtétnek köszönhetően.

Mióta viseltél szemüveget? 

Kb. 15 évig szemüveges voltam és rengeteget kínlódtam a szemüveggel.  Elsősorban a szakmámból adódóan, hiszen táncórákat tartok, ahol 3 percenként cserélem a zenét. Ehhez fel kellett vennem a szemüveget, majd szaladtam vissza irányítani, mutatni a lépéseket, de sokszor a fejemen maradt a szemüveg, és rohanhattam lerakni, vagy azzal kellett ugrálnom. Nap mint nap ebben élni, nagyon bosszantó volt. Másrészt mivel közszereplő vagyok, sokszor kell megjelennem sminkben. Márpedig szemüveggel sminkelni a szemet gyakorlatilag lehetetlen. Ezt, akik hasonló cipőben járnak, biztos jól ismerik.

Ennyire rosszul láttál szemüveg nélkül?

Távolra sem volt tökéletes, például az ismerősöket csak a sziluettjükről ismertem fel, közelre viszont szemüveg nélkül szinte semmit sem láttam. A távoli dioptriám +1,5, az olvasószemüvegem +3-as volt, ami nem hangzik olyan borzasztóan, de ahhoz elég, hogy megkeserítse a mindennapokat. Volt, hogy elindultam valahova kocsival, és a naptáramból nem tudtam beírni a címet a GPS-be, mert éppen nem találtam az olvasószemüvegemet. 

Mikor szántad rá magad a lézeres szemműtétre? 

Évek óta foglalkoztatott a téma, de mint a legtöbb ember, én is féltem a lézeres technikától, meg eleve attól, hogy a szememhez nyúljanak. Aztán év elején, mikor az adóbevallásomat készítettük, feltűnt, hogy a 60 éves könyvelőm milyen szuperül el tudta olvasni azokat a szövegeket is, amiket én csak csíkoknak láttam. Mikor mesélte, hogy megműttette a szemét, rácsodálkoztam, mert egészen addig azt hittem, hogy csak a rövidlátáson tudnak segíteni lézeres szemműtéttel, a távollátáson nem. Ekkor már nem hezitáltam, felhívtam a Focus Medicalt. 

Hogy emlékszel vissza az alkalmassági vizsgálatra? 

vizsgálatra? 

Izgalommal érkeztem a klinikára, de egy csapatnyi mosolygós arc fogadott, ami hamar megnyugtatott. Maga a vizsgálat játszi könnyedséggel, gyorsan és fájdalommentesen zajlott. Sokféle eszközzel megvizsgálták a szememet, a végén nagyon örültem, hogy alkalmasnak találtak.

Milyen élményeid vannak a műtét napjáról? 

Hiába kaptam alapos tájékoztatást, remegő lábakkal léptem be a műtőbe, hiszen az embernek mégiscsak az egyik legnagyobb kincse a szeme. De mikor belekezdtünk, kiderült, hogy felesleges volt izgulnom. Csak a fény felé kellett néznem, közben pedig a lézer varázsütésre megjavította a szemem. Visumax kezelésem volt és talán egy perc sem volt szemenként az egész. Semmit nem éreztem, és megnyugtatott, hogy a doktornő végig instruált, biztatott.

Mit tapasztaltál közvetlenül a beavatkozás után?

Mikor kijöttem a műtőből picit még homályosan láttam, de ez nem olyan elmosódott érzet volt, mint a műtét előtt, inkább olyan, mint mikor az ember víz alatt nyitja ki a szemét. Estére elmúlt ez is, és már tökéletesen láttam mindent. A másnapi kontrollra boldogan mentem vissza, és még boldogabb voltam, mikor közölték, hogy nem tudnak olyan pici betűs szöveget adni, amit ne tudnék elolvasni, távolra pedig 160 százalékos lett a látásom.

Miben változott az életed a műtét után?

A férjemmel szoktunk azon viccelődni, hogy időmilliomos lettem, mert régebben rengeteget kellett itt-ott keresgélnem a szemüvegemet. Hiába tartottam a lakásban több helyen is szemüveget, sosem volt kéznél. Napi 30-40 percet biztosan nyertem csak azzal, hogy nem kell folyton kutatnom utána. Reggelente még sokszor automatikusan elkezdem tapogatni, hogy hol lehet a szemüvegem, aztán rájövök, hogy már anélkül is tökéletesen látok. Ez pedig az élet minden apró mozzanatában könnyebbséget jelent. Emlékszem, hogy mikor a műtét után először szaladtam be a közértbe, és a pékáruknál végre nem kellett előkotornom a szemüvegemet, mert már láttam a kódjukat anélkül is. Mondjuk, amikor először a tükörbe néztem, az nem esett túl jól, mert felfedeztem néhány ráncot, amikről eddig nem tudtam, de sebaj. Nagyon boldog vagyok, hogy rászántam magam a műtétre, ez volt életem legjobb döntése.