A szem fénytörési hibái közül a távollátás a leggyakoribb: az emberek 50%-át érinti, míg a közellátás csak 10%-ot. Ennek ellenére hogyan lehetséges, hogy nem szemüveges minden második ember?

Hogyan is működik a szemünk?

Ahhoz, hogy megértsük a távollátás lényegét, először fussuk át, hogy mi is történik a fénnyel a szemünkben, míg végül éles képet alkot a retinánkon! A tárgyakról a fény széttartó sugarakban távozik. Ha ezeket a fénysugarakat fognánk fel valamilyen fényérzékeny felülettel, akkor semmi mást nem látnánk, mint egy nagy homályt. Ahhoz, hogy leképezzük a távolabbi vagy kevésbé távolabbi tárgyakat erre a felületre, a fénysugarakat arra kell rábírni, hogy ne széttartóak legyenek, hanem újra közelítsenek egymáshoz, majd pont a kijelölt felületen találkozzanak. Ha túl hamar találkoznak, akkor is homályos lesz a kép, és ha túl későn, akkor is homályos lesz a kép. Az összetartást két lépésben oldja meg a szem: egyrészt a szaruhártya is végez egy nagy adag fénytörést, majd a szemlencse fejezi be a munkát. Mivel a közelebbi és a távolabbi tárgyakról induló fénysugarak sajnos nem ugyanolyan távol találkoznak, ezért változtatni kell a fény törőképességét. Ezt a rugalmas szemlencse domborításával, vagy laposításával oldja meg a szem: ha közelre nézünk, akkor megfeszülnek a sugárizmok, és a szemlencse domborúbb lesz, ha pedig elernyednek az izmok, akkor kilapul, és távolra látunk élesebben. 

Mitől lesz valaki távollátó?

A távollátó szem problémája tehát abból adódik, hogy ha távoli tárgyat nézünk, akkor a fénysugarak még a fényérzékeny felületen, vagyis a retinán találkoznak, de ha közelebbi tárgyat, akkor a szem már nem tudja eléggé összehúzni a fénysugarakat, ezért azok a retina mögött fognak találkozni, ezért homályos lesz a kép. 

Ennek oka lehet az, hogy maga a szemgolyó nem elég hosszú. Ahány milliméter az eltérés az optimálistól, általában kb. ugyanannyi dioptriás távollátás az eredmény. 

Másik ok lehet a szemlencse vagy a szaruhártya nem megfelelő görbülete. Ha túl laposak ezek az optikai "alkatrészek", akkor túl kicsi lesz a szem törőképessége, és megint csak gond lesz a közeli tárgyakról érkező fény fókuszálásával. 

A harmadik ok a szemlencse vagy a szaruhártya anyagának nem megfelelő törésmutatója vagyis annak anyagi összetétele lehet, hiszen az eltérő anyagi összetételű folyadékok eltérő mértékben törik meg a fényt, mikor az átlépi a hátárfelületüket.

Még van néhány ritkább ok, de ez a három a leggyakoribb, és ennek a háromnak a hátterében is pusztán genetikai okok állnak, vagyis a távollátás örökletes - ha nem is betegség, de - probléma.

Mik a távollátás tünetei?

Ez egy elég buta kérdésnek tűnik, hiszen mi más lehetne a tünete a távollátásnak, mint az, hogy az illető a távoli dolgokat élesen látja, míg a közeli dolgokat kevésbé. A helyzet azonban az, hogy az enyhébb távollátást a szemlencse még simán képes korrigálni, főleg fiatal korban, vagyis az alapállapothoz képest jobban megfeszül, domborúbbá válik, ehhez azonban folyamatosan tónusban kell tartani a sugárizmokat, ami szemfáradáshoz, fejfájáshoz vezethet. Ugyanez a korrigáló mechanizmus ráadásul megzavarja az agynak azt a képességét, hogy összehangolja a két szem működését, és térben lásson, ezért kancsalság alakulhat ki. Ettől függetlenül simán le lehet élni egy fél életet úgy, hogy az ember nem tudja, hogy távollátó, csak amikor a kor előrehaladtával csökken a szemlencse  rugalmassága, vagyis jön az idős szem szindróma (presbiópia), akkor már nem tudja kompenzálni a távollátást, és olvasószemüvegre lesz szükség. Fiatal korban a szem alkalmazkodó-képessége 13 dioptria körül van, míg 50 éves korra ez már lecsökken 2,5 dioptriára. Ebbe már nem fér bele egy 3 dioptriás távollátás.

Hogyan lehet korrigálni a távollátást?

Mivel sem a szemgolyó alakját, sem a lencse anyagi összetételét nem lehet számottevően befolyásolni, ezért marad a törőfelületek görbületének javítása. Erre négy módszer létezik: szemüveg, kontaktlencse, intraokuláris lencse, lézeres szemkorrekció. 

• A távollátók plusszos szemüveget hordanak, tehát domború lencse van a szemüvegükben, ugyanez vonatkozik a kontaktlencsére is. 
• Intraokuláris lencsét akkor kap valaki, ha szürkehályog miatt kicserélik a természetes szemlencsét egy mesterséges lencsére. Ilyenkor természetesen optimalizálják a születésétől meglévő fénytörési problémákat is, és előfordulhat jobban fog látni az illető, mint valaha. Ezt a módszer elsősorban idős korban, meglévő szürkehályog probléma kezelésekor alkalmazzák. 
• A lézeres látáskorrekció során a szaruhártya domborulatát változtatják meg úgy, hogy domborúbb legyen, tehát a széleit vékonyítják el a lézersugár segítségével. Fiatalabb korban ez tökéletes megoldás a távollátásra, ám az időskori látásproblémákat, nem oldja meg, amelyek a szemlencse alkalmazkodóképességének a romlásából fakadnak. Idős korban másfajta, összetettebb kezelésre van szükség.