Mi sem természetesebb annál, hogy ha nyitva van a szemünk, és már megtanultunk olvasni, automatikusan szavakká és mondatokká formálódnak előttünk az akár csak rövid ideig látott betűsorok is. De hogy is működik ez? Hogyan olvas a szem? Jönnek a válaszok.
Megfigyelted már, hogy amikor gépen olvasol, gyakran igyekszel lekövetni a kurzorral az olvasási folyamatod? Nagyon sokan olvasnak így, vannak, akik ki is jelölik az adott sorokat. De ezzel valójában egy kicsit mind átverjük magunkat. A tekintetünk nem egyenletesen halad végig a szavakon és a sorokon. Inkább úgy haladunk, mint ahogy József Attila gondol híres versében a mamára: „meg-megállva”.
Ez azt jelenti, hogy hiába hisszük azt, hogy szóról szóra haladva olvasunk, a gyakorlat mást mutat. Olvasás közben a tekintetünk bizonyos pontokon hosszabban elidőzik, míg másokat egyszerűen átugrik, és gyakran vissza is tér egy-egy korábbi pontra. Amikor a szemünk elidőzik valahol, akkor rögzíti a képet – ezt fixációnak nevezzük. A képrögzítés nemcsak egy, hanem egyszerre több betű feldolgozását jelenti. Az összefüggő szavakból egyszerre sokkal többet tudunk feldolgozni, mint az összefüggéstelenekből. Míg az összefüggéstelenekből egyszerre kettőt tudunk egy fixáció alatt feldolgozni, összefüggőkből akár négyet is. Ha a már feldolgozott részek és az értelmezett jelentések miatt az agyunk „meg tudja jósolni”, nagyjából mik következhetnek, csökkenhet a fixációs távolság, azaz ritkábban pihen meg a tekintet egy-egy adott ponton.
Ha az olvasási folyamatban olyan szavakkal találkozunk, amit kevésbé érzünk odaillőnek, és látszólag lazábban kapcsolódik az olvasottakhoz, az lassítja az olvasási folyamatot, és növeli a fixáció időtartamát. Ahogy arról már volt szó, olvasás közben vissza-visszakacsintunk a már feldolgozott elemekre is. Ezek a visszaugrások az előre haladó szemmozgást 10-15%-ban szakítják meg. Ezekre azért van szükség, hogy utólag pontosíthassuk, megerősítsük vagy korrigáljuk az eredeti értelmezést.
Mitől függ, milyen gyorsan olvasunk?
Minél több szót ismerünk, és minél több szó tartozik az érdeklődési körünkbe, annál gyorsabban olvasunk. Az ilyen szavakat ugyanis könnyebben dolgozzuk fel, mint a számunkra kevésbé érdekes témakörbe tartozókat és a tabuszavakat. Lassítják az olvasást a sajtóhibák (amik megzavarják a betűk közti összefüggést) és a ritka vagy ismeretlen kifejezések is. Az egyszerűbb, átlátható szerkezetű szövegeket gyorsabban dolgozzuk fel – és ezáltal gyorsabban olvassuk el –, mint a bonyolultabb, sokszorosan összetett mondatokból állókat. Természetesen az sem mindegy, milyen betűtípusú és –méretű szöveget olvasunk. Minél ismertebb a betűtípus, és minél nagyobb a betűméret, annál gyorsabb az olvasás.
Amikor hangosan olvasunk, általában sokkal lassabbak vagyunk, mint néma olvasáskor. Aki rutinos hangos olvasó, az viszont képes lehet arra, hogy feldolgozásban akár egy teljes nyomtatott sorral a kiejtett hangok előtt járjon. Vannak olyanok – gyerekeknél gyakran megfigyelhető –, akik néma olvasáskor is kiejtik magukban a hangokat, és akár még a szájuk is mozog közben. Ők általában lassabban olvasnak azoknál a társaiknál, akik nem ejtik ki magukban a hangokat.
Az olvasási folyamataink tehát nagyon hasonlóak, viszont az olvasási tempónkat számos tényező befolyásolja. Mindenképp ügyelni kell arra, hogy ne terheljük túl a szemet, mert az nagyjából 6 órán át képes különösebb fáradtság nélkül olvasni.
források:
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/mama.htm
