Ritkán szoktuk górcső alá venni testváladékainkat, legtöbbször undorral tekintünk ezekre a dolgokra, ám mégis jó tudni, hogy milyen módon termelődnek, milyen egészséges vagy kóros folyamatokra utal színük, állaguk, mennyiségük.
A csipa nagyon ősi szavunk, a törökök úgy mondják, hogy çapak, ez arra utal, hogy ótörök gyökerei vannak, úgy tűnik, már őseink is fontosnak tartották meghányni-vetni a reggeli ébredés után szemük állapotát.
A csipa a szem nyálkahártyája által termelt könny szárazanyag tartalmának kicsapódása, maradványa a víztartalom elpárolgása után. Azért keletkezik reggel, mert éjjel nem pislogunk, ezért felgyülemlik a szemzugban. Egészséges szem esetén a csipa jórészt a magas sótartalmú könnyből kiváló sókból áll. Tartalmaz még ilyen-olyan eltakarított szennyeződéseket, elhalt hámsejteket is. A termelődő csipa mennyisége egyénenként változik, ha kicsit több termelődik reggel, mint az átlagos embernek, attól még nem kell megijedni.
Abban az esetben, ha valamilyen okból gyulladás jelenik meg a szem nyálkahártyáján, a könny összetétele is megváltozik. Megjelennek benne az elhalt baktériumok és az őket megölő fehér vérsejtek maradványai, a szemünk gennyes lesz, ami pislogáskor fonálszerű homályos nyomokat hagyhat a szem külső felületén. Ilyenkor a csipa is ragadósabb, és mennyisége bőségesebb. A gyulladás okától és mértékétől függően érdemes orvoshoz fordulni.
Képek: europaenfotos.com
www.beautyholicsanonymous.com