Sok-sok izgalmas témát hozhat egy baba érkezése a családba. Nagyon érdekes követni, hogyan nyílik a figyelme, hogyan helyeződik át az érzékelése a tapintás, szaglás, ízlelés irányából a látásra és a hallásra. Sok szülő a kezdeti időszakban aggódik is, hogy lát-e egyáltalán a gyermeke, vagy csak néz. 

Sokan sokfélét mondanak arról, hogy mit látnak egyáltalán a kisbabák. Mi vajon az igazság?

Tény, hogy a magzat már az anyaméhben is érzékeli a fényt, ennek ellenére a látás mégis nagyon fejletlen állapotban van közvetlenül a születés után. Ennek - feltehetően - evolúciós okai vannak, hiszen az emberkölyök a teret még nem lakja be, nem mozog önállóan, ezért a térérzékelésben kulcsszerepet játszó látásnak sem kell teljesen kifejlettnek lenni. Szervi szinten és szoftveresen sincs még minden "telepítve" a látáshoz a születés után közvetlenül. A szem optikai része, a törőfelületek természetesen készen állnak, de például a retina, az érzékelést végző ideghártya csapsejtjei még fejletlenek, ezért a színlátása a csecsemőnek még gyenge, színeket lát ugyan, de az árnyalatokat nem tudja megkülönböztetni. Ezért például csak később passzol a babákhoz a legtöbb szülő által favorizált sok pasztellszín, hiszen kezdetben ezek árnyalatait nem is érzékeli külön színeknek. Feleslegesen költünk tehát vagyonokat púderrózsaszín és halovány türkiz tapétákra. Általánosan elfogadott nézet, hogy a csecsemő a kontrasztokat tudja jól megkülönböztetni. Az emberi arcból is leginkább a haj és az arc határvonalát figyeli. Nem a szemedbe fog először nézni, hanem melléd, mert ott lát éles kontrasztokat.

Az agyunkkal látunk

A látás mint érzékelési folyamat nagy része az agyban történik, hiszen a kép ott alakul ki az összegyűjtött ingerületekből, tehát ez egy tanult folyamat is részben, és ezért időt igényel a begyakorlása. Maga a térlátás is a két szem eltérő képén alapszik, tehát a két szemet együtt kell mozgatni. Ez nekünk magától értetődő, viszont a csecsemők között gyakran előfordul, hogy időnként kancsalítanak, mert nehezen hangolják össze szemeinek a mozgását. Két hónapos korig ez normálisnak mondható, utána viszont orvoshoz kell fordulni, ha továbbra is észleljük ezt a jelenséget.

A fókuszálás is külön tudomány

Hiába áll használatra készen a szemlencse, ha a fókuszálást lehetővé tevő izmok még fejletlenek. Körülbelül két hónap kell ahhoz, hogy ezek az izmok megfelelően lássák el a feladatukat, és a csecsemő megtanuljon a megfelelő távolságra fókuszálni. Amíg ez nem történik meg, addig a csecsemők nem láthatnak élesen, vagy legfeljebb csak egy bizonyos távolságra. Egyes szakértők szerint ez a távolság csak 20-30 cm, mások ezt vitatják. Az viszont tény, hogy ahogyan a fényképezőgép is tud éles képet alkotni, ha kicsi a blende nyílása, úgy a csecsemő is láthat élesen, ha megfelelőek a fényviszonyok, és összeszűkül a pupillája, de kevés fény esetén nehezen különbözteti meg a részleteket, ez a képesség is csak a második hónap után alakul ki. Ekkor kezdi érzékelni az emberi arcok részleteit, ismeri fel a szüleit és a család többi tagját.  

Képek: pixabay