Minden, ami a szemmel és a látással kapcsolatos

Éles látás

Éles látás

"Láttatni a lehetetlent…"

2016. július 14. - focusmed

Félúton a matematika és pszichedelikus művészet között. M.C. Escher grafikái egyszerű vizuális trükköknek tűnnek, ám a háttér csupa matematika és filozófia. A kritikusok nem kattantak rá, a rajongói viszont nem biztos, hogy értették...

m_c_escher_belvedere_art_print_26a_large.jpg

Kép  

Láttatni a lehetetlent. Ez lehetne a mottója Maurits Cornelis Escher művészetének. A XIX. század végén született, és 1972-ben meghalt holland grafikus arról vált híressé, hogy képein olyan kétdimenziós formákat jelenít meg, amiket agyunk látásközpontja egy bizonyos módon alakít át háromdimenziós képzetté, ám a valóságban ezek a térbeli testek nem létezhetnek.

Minden csak képzet - majdnem

Szemünket tekintjük a legmegbízhatóbb érzékszervünknek. Általa fogjuk fel az objektív valóság legnagyobb részét, ám szemünket is könnyen be lehet csapni, hiszen a képzet, ami az agyunkban keletkezik, nem azonos a képpel, amit a szemünk lát. Az érzékcsalódásoknak több fajtáját is számon tartja a tudomány. Ezek egy része már a szemben, az érzékelés során keletkezik - gondoljunk csak arra, mikor mereven kell nézni egy értelmetlennek tűnő képet fél percig, majd becsukni a szemünket, és ekkor pl. egy fantom arc látszódik a csukott szemhéjunk előtt. Az illúziók többsége viszont az agyunkban keletkezik a látott kép feldolgozása és értelmezése során. Rengeteg kép létezik, amit ha másként figyelsz, mást látsz. Ezek között létezik olyan, ami a párhuzamosság képzetét, vagy a látott tárgy méretét, térbeli elhelyezkedését, színét, mozdulatlanságát - pontosabban az ezekről alkotott képzetünket - kezdi ki, csapja be.

Több mint trükk

Talán a  művészettörténet azért nem vette komolyan Eschert a mai napig sem, mert azt hitték a kritikusok, hogy Escher is csak trükkös képeket rajzolt, olyanokat, amiket tucatszám látni a rejtvényújságokban, talán egy kicsit jobb minőségben.

A valóság ezzel szemben az, hogy Escher a matematika irányából közelített a "lehetetlen tárgyakhoz". Levelezett például a magyar Pólya Györggyel, valamint a brit Harold Scott MacDonald Coxeterrel és Roger Penrose-zal, sőt tanácsokat kapott tőlük újabb matematikai és geometriai problémák vizuális megjelenítéséhez. Eschert az a pont érdekelte, ahol átvált az objektív kép teljesen szubjektív képzetté. Ahol a kétdimenziós rajz már háromdimenziós tárgy képzete lesz. Ez a pont az, ahol kibújhatunk a megszokás világából, a magától értetődő és könnyen értelmezhető formák hétköznapi valóságából. Ez a pont konkrétan meg is jelenik Belvedere c. képén, a kép bal oldalán látható egy "lehetetlen tárgy", amit az alak a kezében tart, és előtte hever a tárgy kétdimenziós tervrajza is, rajta bekarikázva a két pont, ahol ki lehet bújni a megszokás egysíkú világából valamilyen nehezen értelmezhető többdimenziós túlvilágba, illetve ahol belép a mi világunkba a kreativitás.

drawing-hands_jpg_large.jpg

Kép

Escher és a Rolling Stones

Escher vonzódott a latin és mór építészetben megjelenő geometrikus díszítő formanyelvhez, hosszas tanulmányutakat tett Olaszországba és Spanyolországba, hogy élőben láthassa azokat a műemlékeket, amikből később sok inspirációt merített. Véleménye szerint nagyon precízen kell követni a szabályokat ahhoz, hogy végül valami lehetetlent tudjunk kifejezni. Ő mindenképpen a filozófia, azon belül is az egzisztencializmus felé törekedett a geometria irányából, ennek ellenére a hatvanas évek pszichedelikus művészetével akarták szürrealisztikus világát kapcsolatba hozni. Valóban volt kapcsolata ezzel a világgal, de inkább őt keresték meg, és nem ő kereste a kapcsolatot. Például Mick Jagger kereste meg egyszer azzal, hogy a Rolling Stones egyik albumának borítóját tervezze meg, illetve Stanley Kubrick kért tőle tanácsot azzal kapcsolatban, hogy az akkor még le sem forgatott 2001 Űrodüsszeia c. film hogyan válhatna igazi sokdimenziós alkotássá. Ezekből az együttműködésekből nem lett semmi. Escher következetesen távol tartotta magát a popkultúrától is és a műkritikusok sznob világától is. Amikor Mick Jagger egy levélben a keresztnevén szólította, akkor Escher megírta a zenész asszisztensének, hogy "Kérem, mondja meg Mr. Jaggernek, hogy neki nem vagyok Maurits…"

 

2016 legjobb illúziója a "Kétértelmű Henger"

2016-ban a világhálót elárasztották a vizuális illúziókat megjelenítő képek. Mi lehet ennek az oka? Divat? Lehet, de minden divat azt jelzi, hogy a háttérben igenis valamilyen szellemi átalakulás zajlik. Talán a ma embere kezd kibékülni azzal a tudattal, hogy a valóság a látható dolgok mögött van? Hogy minden bizonytalan, és nem szabad még a saját szemünknek sem hinni? Hát nem ezt tanította az összes vallásalapító Buddhától Jézuson át Saint-Exupéry-ig. Jól csak a szívével lát az ember…

A vizuális illúziók annyira népszerűek, hogy alkotóiknak külön versenyeket is rendeznek, és a legjobbaknak díjakat osztogatnak. Az idei évben az első helyezett egy Kokichi Sugihara nevű japán alkotó lett, aki 3D nyomtatóval alkotott "hengereivel" kápráztatta el a világot. A hengerek nem teljesen hengerek, ugyanis csak bizonyos szögből látszódnak hengernek, ha a tükörképüket nézzük, akkor viszont téglatestnek látszódnak!!! Nézd meg a videót, és tényleg nem fogsz hinni a szemednek!!!!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eleslatas.blog.hu/api/trackback/id/tr478886700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása