Minden, ami a szemmel és a látással kapcsolatos

Éles látás

A szem mint irodalmi múzsa

2019. február 22. - focusmed

Tudtad, hogy a szem és a látás már az egyik legrégibb nyelvemlékünkben is megjelenik? És belegondoltál már, milyen gyakran használjuk ezeket a szavakat a mindennapokban szólások, mondások formájában? Mutatjuk, hogyan épült be a mindennapi nyelvhasználatunkba a látásunkért felelős szervünk. 

oldskool-photography-184484-unsplash.jpg

Emlékszel, hogy kezdődik a Halotti beszéd és könyörgés? “Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk” Már az egyik első írásos emlékünkben kiemelt szerepet kap a látás, ha átvitt értelemben is. A szemészet első pesti professzora, Fabini Theofil János a szemet egyenesen az emberi test legnemesebb részének titulálja a szembetegségekről írt, 1837-es tanulmányában. A tanulmányban sok érdekes, ma már erősen archaikusnak ható, szemmel kapcsolatos kifejezést találunk. Ilyen például a szivárványlob, amit ma szivárványhártya-gyulladásnak nevezünk, vagy mondjuk az igazán szépen csengő szemfény, ami a pupillát jelölte.

Persze tőlünk már távol esik a 19. századi orvosi nyelv romantikája, ám mi is gyakran használjuk szó szerinti vagy átvitt értelemben a látással kapcsolatos kifejezéseket. Nézd meg például a szólásokat és mondásokat! Te mennyinek ismered a jelentését az alábbiak közül?

Elrejti a tekintetét.

A tekintetünket elrejteni gyakorlatilag nem tudjuk, hisz a tekintet önmagában is elvont fogalom. Viszont előszeretettel alkalmazzuk – a strucc-elvet követve – a „nem látok, tehát nem látszom” módszert. Az „elrejti a tekintetét” kifejezést olyan esetekben használjuk, amikor valaki lefele tekint, esetleg a hajával vagy mással igyekszik kitakarni a szemeit. Általában hazugság, szégyen, zavar, szemérmesség állhat az emberi test legnemesebb részének elrejtése mögött, mivel a szem árulkodó.

kat-j-525332-unsplash.jpg

Photo by Kat J on Unsplash

Nagyra lát.

Ezt a szólást ma már ritkán hallani. Azt jelenti, kevély, nagyravágyó (ez utóbbi egy kicsit világosabbá teszi az egészet). Nagyra lát, azaz nagyot akar látni, gőgös, önhitt. A köznyelvben ezt úgy is mondják, hogy „milyen nagyra van magával”. Használnád a kevély helyett a nagyra látót? Nem is cseng olyan rosszul.

Szemesnek áll a világ.

Ezt bizonyára ismered, de használod is? Természetesen nem azt jelenti, hogy annak a lábai előtt fog heverni a világ, akinek van szeme. Sokkal inkább azt, hogy aki figyel és körültekintően jár el, annak terem babér.

Mivel egy egészséges ember a külvilágból érkező információk körülbelül 60-80%-át érzékeli a látás révén, természetesnek mondható a nyelvi eszköztárunknak is fontos elemei a látáshoz, szemhez köthető kifejezések. Nem látjuk a fától az erdőt, ha nem értünk vagy ismerünk fel egy összefüggést, vagy nem jövünk rá a mögöttes tartalomra. Vakok vagyunk, ha nem veszünk észre valami nyilvánvalót. Másképp nézünk valakire (persze csak átvitt értelemben), ha máshogy érzünk iránta, mint korábban. Rossz szemmel nézünk valamit, ha helytelenítjük azt, és a többi. Nem véletlen tehát a látásért felelős szervünk nyelvben betöltött szerepe. Vigyázz te is úgy erre a testrészedre, mint a legdrágább kincsedre!

 

Forrás

http://elte.prompt.hu/sites/default/files/tananyagok/VizualizacioATudomanykommunikacioban/ch02s02.html

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eleslatas.blog.hu/api/trackback/id/tr5614635634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.